Hatalmas Hivatali Mindenható

 

Számomra nincs már, meghalt a Hivatal,

Készül az új otthonom; az lesz a Ravatal.

Meghalt már az Apám, az Anyám,

Kell a Hivatalnak; a Hullám.

 

Tudatosan megölik a legfontosabbat; a Lelkemet,

Megaláztak, elvették az;

Emberi Jogomat, Emberi Méltóságomat.

Hetven év nagy idő, s leszarják az Öreget,

Elvettek tőle lassan öt évet, de ezt még duplán így megélitek.

 

Lassan öt éve mást sem teszek, csak leveleket teregetek,

Hiába! Ez a szar ügy nem kell senkinek.

Nálunk! Hatalmas az Emberi Hivatal: Isten és Hatalom!

Csendben csak azt hallom; fordulj fel, Te Öreg barom!

 

E hazában, hazugságban élnek az emberek,

Ide „tiszta szívű” emberek nem kellenek.

Hiába írtam a Hatalmasnak színtiszta Igazságot,

A Hivatal? - jó szívvel támogatja a Hazugságot,

 

Ha e hazában már nem kellek senkinek,

Oda adom szívemet, lelkemet az Istennek, de nem az Ördögnek.

Addig, amíg Istentelenek uralják a Hivatalokat,

Vegyék észre, amig nincs igazság, nem nyernek;

Emberi méltóságokat.

 

Azt mondják, Öreg várj most a sorodra,

Most előbb a gonosz van a névsorba.

A gonosz, a gazember, megérdemli az életet!

Hisz másoknak Hivatallal sok pénzt teremtett.

 

Hatalmas emberke, miért vagy te ily kegyetlenke!

Az Isten reád nem ezt az életet szentelte.

Szinte élvezed az emberi lélek gyilkolását?

Ebben leled meg az otthonod, emberi lelked örömmámorát.

 

A lelketlen embernek csakis üres lehet az esze,

A baj, így nem tud gondolkodni, mosott az agyveleje.

Alig várod már, az ügyfeled fogja be a locsogó pofáját,  

Hívja meg Lucifer, s vesse meg néki a pokoli ágyát.

 

Ellobbant az ősz, lassan itt a tél,

Mond Hatalmas, tőled az ember mit remél?!

A szívem már a semmi ágán ül,

A testem a rettegéstől vacog, mélyben repül.

Hatalmas Hivatali Mindenható

Az vagy, aki vagy! – egy lélektipró.

Ébredj fel már az álmaidból, mert, várja válaszod

egy Öreg ember, a romjaiból.

 

Tudod én nem a „Mamára”, Reád, a Hivatalra gondolok,

Elvesztem a türelmem, s csak feléd némán ordítok.

Nincs már értelme a Hivatalnak nyafogni,

Csak egyet lehet csinálni; itt meg kell dögölni!

 

Köszönöm Hivatali Úr, ha a soraimat elolvastad,

Remélve válasz ügyben, a gonoszt egy kicsit riogattad.

Örülnék, ha meghagynád a hátralevő kis szaros életemet,

Szeretem a Hazámat, elsöpörnéd-e a sok keservet.

 

Hivatali Úr! Azért én Önt igazán Tisztelem!

Annál inkább is, mert Önt, csak névről ismerem.

 

Valószinű a fenti Istenek szerint Ön jól végzi a munkáját,

Elég ügyesen befogja az ügyfele pofáját.

Teljesen mindegy mi lesz az ügy kimenetele,

Ez az ügy nemcsak a személyem esete!

 

Új lelkeket t importálnak már-e szép hazába,

A legjobb, ha a hazai ügyfél kimegy a temető sarkába.

Lassan megérted a század múltával, az élet gondjait.

Hatalmas Hivatali Mindenható igazság szolgáltatásait!

2012. november 10.

 

(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 15. kötet.

Jogvédett)

2013. március 3.

 

 

 

 

 

Oldal: Hatalmas Hivatali Mindenható
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat