Aranyos Sándor bácsinak!

(Pató Sándornak)

Sándorka!

Mondom én.

Figyelj reám! - most ha mondom,

Ha akarod, a kedved elrontom.

Rohanj be most a Bankba,

Fizesd be a pénzt azon nyomba!

És most, hallgass reám,

Mert a füledbe most olyat fogok súgni,

az agyadat a hanghullám fogja kimosni.

Tedd, amit a Hivatalok mondanak!

Mert a milliók rád rontanak.

Mutasd meg a banknak a pénztárcádat,

Ha nem, szétszedik miszlikre a hazugságaidat!

Tudják már, rég mi folyik abban a vizes fejedbe,

mindig azt hitted, te vagy a világ remek építője,

Amit építettél az lett (s lesz) a sitt temetője.

Eladtad a lelked az ördögnek,

s azt hitted, ura leszel majd a pénzednek.

 Ne hidd, hogy a pénznek nincs szaga,

amerre mész, bűzlik a pénzed apraja-nagyja.

Egyáltalán, hogy tudsz ilyen lélekkel az utcára menni,

Hogy van bátorságod az emberek szemébe nézni!?

Tulajdonképpen ki is vagy te? Csak nem (gaz) Ember?

Mert ilyeneket a földön úgy hívják;

gazember! - s nem igazember.

Csak nem azt mondod, ettől lesz-lett színesebb a világ?

A pénzt sem tudtad élni, nem tudod mi a boldogság!

Szégyelld magad! - az Isten és Emberek előtt,

tönkre tettél másokat, s a vevőt.

A szellemed az univerzumban majd nem találja a helyét,

Kíséri a családod, s megtalálja a bűn segédjét.

Tulajdonképpen nem is érdemelnél ily sorokat,

de tönkre tetted a lelki világod, s másokat.

Hazudtál éjjel-nappal, amit nem szégyelltél,

azon járt az eszed, a tűzre milyen rossz fát tegyél.

Ne hidd aranyos Sándorka, te nem vagy halandó,

azon se lepődj meg, ha pokolban sem leszel boldogító.

Hihetetlen, hogy e hazában miként tudsz élni,

Siess Sándor!- az ügyedet már le kell rendezni!

Tévedsz! - ha azt hiszed, Isten a tetteidet nem látta,

A baj, sok a munkája, nagy a nyilvántartása.

Nem tudom, hogy az életben mit is szerettél? -

mást sem tettél, Embert és Istent csak félrevezettél.

Lehet! - azt hitted, te vagy az aranyos kis Sándorka?

Rajtad kívül a másik; az csak volt egy nagy marha?!

A marhák is egyszer megunják a legelőt.

Nem hiszed el!  - bedobják a másiknak a törölközőt.

Kérlek most, aranyos Sándorka! Már véget ért a nagy móka!

Térj észre! Rohanj a bankba,

ha nem, meglátod e kérdést a jó Isten ezt is megoldja!

Most már mondhatod, van vagyonod, s adósságod, de sok,

Ki is kürtölheted a világnak; Ember! - az már nem vagyok.

Nem törődtél a Hazával, az Emberek bajával,

törődtél a pénzzel, s annak ügyes kijátszásával.

Most pedig, rohanj gyorsan a bankodba, mert a jó Isten úgyis tudja, aranyos Sándorka a pénzt hová dugta.

Önmagad sem Istent, sem Embert sohasem szerettél,

egy életen át, csak az átkozott pénz rabja lettél.

Unokáid majdan, a síródnál fognak sírni,

Ejnye, NAGYPAPI! Hogyan tudtál ily szemét lenni.

2011.julius 10.

(Szabó István Szeretet Szerelem  Gondolatok XI. kötet. Jogvédett)

2011. július 11.

Oldal: Aranyos Sándor Bácsinak (Pató Sándornak)
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat