Drága Kedvesem!

(2012. augusztus havában)

 

Felvert ismét az éjféli csend őrjítő harangja,

Valami a lelkemet nyugodni nem hagyja.

Kitört a pszhió háború, megszólalt a lélek harangja,

De ott fenn a jó Isten, ezt? – szó nélkül hallgatja?

 

Hiszem, hogy Isten otthonába minden elhallatszik,

Minden jót, amit kapunk, Isten szívéből sugárzik.

Voltak napok,

amikor kavarodott dolgokra  gondoltam,

Vajon a hurkot, melyik csigolyámra akasszam.

 

Minek már élni nékem ebben a társadalomban,

Meghalt az Igazság, ordít a Juszticia.

Azt hittem e kis házat úgy hívják: Szép – lak,

Ma már tudom, e ház neve: Szar – lak.

 

Építője a Rácalmás szélhámos, hazugságok királya,

Gyerekei is reá ütöttek, nem esik messze,

alma – és a fája.

Felordítanak a gyerekei:

Apu! Hozzál sok zsozsot a házba!

Írassál ránk mindent, szép lassan!

–, mert ez a sikk, ma.

 

Ebben a társadalomban mi (Blau!) Vagyunk, a fontosak,

A törvény az a miénk? Igen! Akkor is, ha maszatosak.

A kulcsi embert már ki kellett volna nyírni,

Az a baj: a valóságot a kárunkra le szokta írni!

 

Nem lesz így jó,

veszélyben az összehordott vagyon,

Félő, hogy egyszer bennünket a törvény csap agyon.

Igaz, az amerikai nagybácsi küld segélyt – és élelmet,

Mi majd átadjuk a ház tulajdonosának a félelmet.

 

Amíg így elmélkedtem, az ajtó becsapódott,

Dühös lett a szél úrfi, s a háznál valamit megbontott.

Nem elég, hogy hetvenkedem,

Rosszat teszel te is énvelem?

Így is elég a nélkül,  gyatra lett az életem.

Amíg a jelenen gondolkodtam,

titokban nálad is jártam, csókjaidra vágytam.

 

Múlnak a napjaim, az élet már nem okoz igazán örömet,

Lehet, hogy azt sugallja,

ki kell hörpinteni utoljára a bögrémet?

Érdekes az élet, felkínálja a lehetséges eseteket,

Nem kérdi tőled, sokat vagy keveset.

 

Nem tudom van-e így  az életnek értelme,

Nem érzem a léleknek szeretetét, mert van keserve.

Tehetetlen vagyok.

Szélhámos, embertelen az emberke,

Csak azt látom,

a gazembernek  van erre tehetsége.

 

Újra megszólítottam:

Hitet  Reményt Szeretetet,

A szél azt fújta, küldik már a megváltó életet.

Mitől lenne értelme az életnek, ha megölték a Reményt?

Talán, azáltal lesz jó,

ha a gazember tesz talán engedményt?

 

Csak az igazságosztó hisz annak az ősbaromnak,

Elveszett az igazság, nincs már léte a Juszticiának.

Ha az országunk felett dögkeselyűk repdesnének,

Itt soha nem lenne vége, a lakomás zenének.

 

Elmennék én érdeklődni azokba a Hivatalokba,

Kérdésemre válaszolva,

ott még a légy is szörnyet halna.

Tesznek-vesznek vidáman a nyolc órába,

Jó pénzért elvannak a fényes irodába.

 

Mondja igazságosztó van valamihez emberi jogom?

Hát persze! – ahhoz igen, hogy életem kioltsam?

Hát igen!

– a holdudvar a holdudvarát most is megtalálja,

Amíg vele hadakozom, a vagyonát szépen átjátssza.

 

Tudod Kedvesem!  Emberi Jogról csak álmodom,

Emberi Méltóságról! – az meg milyen is lehet vajon?

Emberi jogot! Élni való jogot! – mondják már meg az Ítélkezőnek,

Vessenek véget,

idős Blau Sándor féle embertelenségnek.

 

Mikor lesz már emberi erkölcs ebben az országban?

Lesz ezen elismerése az igazságnak, empátiának,

 érzések-érzelmek Juszticia világban.

Esetekben azt sem tudják, hogy kell dönteni,

nem mernek még a  tükörbe sem nézni.

 

Azt nem tudom, hogy az igazságházban,

hogy lehet ennyi igaztalan embert megtűrni.

Szinte egyesek már élvezik a műsoros napot,

eldaráljuk  az igaztalan törvényt, 

ezzel zárjuk a napot.

Ügyfélnek megküldjük a színtiszta hazugságot,

bár ha lenne akasztás! – már nyakára húznák a hurkot.

 

Némely igazságosztó már azt is hiszi ő az Isten,

Sajnos nem tudja!

– sokszor egy csöpp esze sincsen.

Az észt nem az iskolapadban osztják,

Pedig azt hiszik, az igazságot uralják.

 

Ezek az emberek egyszer még sokat fognak szenvedni,

A bűneikért a bűnhődést el fogják nyerni,

Ők elfelejtenek igazságosan ítélkezni,

Az Isten a személyiségüket alaposan helyre fogja tenni.

 

Azon is elgondolkodtam,

ezeknek az embereknek egyáltalán van-e lelkük?

Nincs!–, mert így nem kell gondolkodni,

melyik paragrafust kell a helyére passzítani.

Sajnos Kedvesem az a baj, lassan jön a tél,

Az igazságosztónak hiába írók,

Ő már most is vígan él.

Biztos mások is elmondták; átkozott légyen a neve, még sírhat,

s megszakadhat a nem létező üres szíve.

 

Nékem az eladó azt mondotta;

 itt fogok e házban megrohadni,

Ő elmondhatja,

mert az Ő Istene nem akar Igazságot tenni!

Vagy talán Ő ezt gyakorólja most a múltból?

Vagy túl kevés keservet kapott a sorstól?

Szedd össze magad most már Kedves Barátom,

Jobb, ha Te oldod meg! – én az Istent szolgálom.

 

Kedvesem!

Sok szépet is ellehetne mondani itt e földön,

Ehhez azonnali paradigmaváltásra van szükség,

itt-e szép Magyar földön.

Imádkozzunk; lesz Magyar Igazság!

Megszűnik a Hazugság, a Gonoszság,

s lesz földi Emberi boldogság.

 

E szellemben teszek pontot a levelem végére,

Szeptemberi levelem lesz Ember és Isten kedvére.

Írni fogok néked a szeretetről, a boldogságról,

A Rácalmási gonosz bűnhődik már, Istene jóvoltából.

2012.augusztus 12

(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 14.kötet Jogvédett)

 Korrekciózva: 2012. november.18.

 

    

Oldal: DRÁGA KEDVESEM!2012.AGUSZTUS HAVÁBAN
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat