Szervusztok! Csendes otthon?

 

 Biztos szép napra virradtatok. Ilyenkor azt hinné az ember, hogy a beton, a téglafalak között szép csendben zajlik az élet. Természetesen Magyar kultúremberek vagyunk, teli diplomával, s különböző szintű megemelt érettségeivel, s különböző iskolákkal. A nap 24 órájából 26-ot rohanunk, szükség van a megélhetésre, mert különben a gazdagnak felkopik az álla. Történt nem is oly rég a szomszédunkban, egy családban a szokásos napi műsort kiegészítve egy reggeli családias jelenetre lettem figyelmes. A magyar nyelvet már még modernebb változatban gyakorolták, de úgy határoztam mentesítelek benneteket az állat és embertani alkarész gyakorlási órától. Igazán nem hiszitek el, hogy egy borotva hiánya, miként tudja fel borítani a családi rendet. Amikor elkezdődött a reggeli műsor, kiültem az erkélyre, meghallgattam a reggeli litániát. Hát az külön élmény volt. Boldog vagyok (?), hogy szabad országban élhetek, s oly magas a verbális nyelvünk napi színvonala. Azon gondolkodtam, nem kellene talán színvonalas szavak használata után valamilyen adó nemet szedni? Bevallom, van olyan versikém, ahol nem kíméltem a „kurva”szót, mert bizony a szex munkás finom megfogalmazása egy műsorban ugyancsak kiborított. Megfogadtam csak fontos esetben alkalmazom a magyar nyelv aranyszavait. Megpróbáltam rövidre fognia a pórázt, kezdtem attól félni törlik a szöveget a tisztes honlapomról, s áthelyezik valamelyik kategóriába, például a Toldi új szerelmi változat kategóriába. Szinte hallom a zúgást; na, ez a szerencsétlen ember ez biztos valami új korszaki prüdériában szenved. Persze a baj nemcsak itt van, gondoljatok bele csak a tíz parancsolatba; ne lopj! – itt ennek már nincs értelme, itt már nem is lopnak, hanem mentelmi jogon stb. fosztogatnak. Nem kéne talán a tíz parancsolatot is módosítani? Igaz barátaim egy kicsit eltértem a témától, de kijött belőlem, tudom sokan így folytatnák; – ilyen szar dolgokkal nem kell igazán foglalkozni… De tudjátok mit; most olvassátok e békés kis jelenetet!

 

CSENDES OTTHON?

 

Reggel van, mindenki otthonába,

Házi úr a borotváját nem találja.

Szidja az asszonyt, mint a bokrot,

Nem tetszik néki, nála rendet tartott.

Ordít az asszony, mert nem aludt az éjjel,

Kirohant a szobából valamit tesz ura fejével.

A fésűt még idejében meg sem fogta,

Házi úr a pamacsot a fejéhez vágta.

Felébredt a nagy gyerek, jött ki sírva,

Anyu! Öcsém a pénzemet megfújta.

Menj fiam! – inkább keresd Apád borotváját,

Fel van dühödve, szidja a családját.

A ház asszonya nem találja az alsóját,

Hát Apukám! – megint elittad az árát?

Miket beszélsz itt össze asszony!

Nem a szomszédba maradt talán otthon?

Az asszony besuhant a fürdőszobába,

Ember ordít: még mindig nincs borotvája.

Kínjában körmével a képéről a habot kaparja,

Ménkű egy nap lesz, hogy a fene rogyassza.

Bőg a kisgyerek, nem találja a szép táskáját,

Bátyja bagózik, fújja a család díszkarikáját.

Berobban a család, kórusba ordítanak,

Csend legyen már! – mert idegeink berobbannak.

A mama kidugja a fejét a kis szobából,

Mosolyogva mondja; elég a zsivajból, lármából.

Menj házi úr! – előbb mosd meg a fogadat,

Siess, mert kiverem a maradékokat.

Kisgyerek az illemhelyen vész jóslóan ordít,

Nem folyik a WC, minden csak porzik.

Gázriadót rendelt el a nagy családfő,

Nem csoda, az asszony is illatosítót lő.

A házi úr a kocsi kulcsát nem találja,

Kiderült, hogy a nadrág már mosodába.

Most miben megyek majd dolgozni?

A francba, ideje lenne borotválkozni!

A nagygyerek neki állt reggelizni,

Az apját megy maggal fejbe akarta lőni.

A kisebbik gyerek késsel hadonászott,

Anyja meg a hajcsavarokban kotorászott.

A házi úr aztán nagy nehezen magát összeszedte,

Fél utcáról rohant vissza, papucsát lábán felejtette.

A kocsi kulcsát végül a táska mélyén meglelte,

Aztán ott benn a főnöke a meleg éghajlatba küldte.

Asszony sem volt különb a másiknál,

Imádkozott az asztalnál, akár a sírnál.

Kérte az Istent adjon néki jobb családot,

Remélte így kap szebb életet, boldogságot.

Végre nagy csend lett a kis házban,

A mama búslakodott csak egymagában.

A mama nem tudta a mai reggelt mire vélni,

Úgy gondolta, ebben a házban már nem lehet élni.

Este megjött a család, a mama eltűnt,

Elment a mama, most már kibékülünk.

Az örömmámor nem sokáig tartott,

A mama igen kedvesen halkan kopogtatott.

Hát nem elég a reggel, este is kopogtatnak?

Megnézem ki az, aki után ajtót csukogatnak.

Hát nézzétek! – megjött újra a nagymama!

Akkor holnap reggel jöhet az újabb házi csata.

A család apraja-nagyja nagyot tévedtek,

Mindent a maga helyén mindent megleltek.

A mamát örömükben össze-vissza csókolgatták,

A család, a boldogságukat a szomszédnak sem titkolták

Bizony, így ért véget egy családi reggel,

S a további napok, teltek nagy örömmel.

A család elhatározta, egyszer elmennek üdülni,

Ideje lesz már végleg szeretetben megbékélni.

(3. kötet, szerző)

&

 

Vagy tán azt mondjátok, más jelenetek nem fordulnak elő?  Én például, el tudok képzelni nem családi, hanem társadalmi jelenetet, ahol nem a borotván megy a vita; hanem hová tettétek a nép zsozsojátt! Kis család, nagycsalád, ugyan már kérem! Kis szeretet, nagy szeretetet… na, majd folytatjuk.

  Legyetek jók, legyen szép napotok, s nyugtával dicsérjétek a napot”, ugye értitek! Vigyázzatok, mert a nyugtáért is rövidesen adózni kell”.

            Üdvözletem mindenkinek, s írjatok a szaboproza@tolna.net r címre.

2010. 02. 21.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Szervusztok!Csendes otthon
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat