Sír, az élő – halott,

lelkét könnyeivel mossa

 

Sír, az élő – halott, lelkét könnyeivel mossa,

Megjött a VÉGZÉS, embert élő – halottá nyilvánította.

Az ember lelkét a bölcs jogi phiranyják falják,

A bürokráciát ügyvédkényszerrel mardossák.

 

Ne sírj ember!

– úgy is a szavaidba, könnyeidbe fognak fulladni,

Rájönnek majd arra, ideje lesz igazat, valóságot szolgálni.

Ők még nem tudják, nem a törvényt kell falni,

Az ember, a színtiszta igazat várja!

– Ők? Nem akarnak Istent szolgálni.

 

Nékik az emberi élet, egy ügyvédkényszer,

Azt hiszik ez egy újfajta igazságrendszer.

Bürokrata lettél, ez lett a méltóságod,

Bölcsek teremtették néked,

elvitték a meglevő boldogságod.(?).

 

Sír a Juszticia, omlik-bomlik az igazság,

Nem félnek az Istentől, dívik az új hazugság.

Minél jobban Ok és Magán–okiratot hamisítanak,

A korrupcióból annál nagyobbat szakítanak.

 

Az emberi ködösítés milyen szépen hangzik,

Mennél jobban teszed, az igazság így győzedelmeskedik.

Menj igazságosztó! – és manipuláld a paragrafusokat,

Elnyerheted a boldogságodat, a saját lelki szabadságodat.

 

 Ahogy az igazságot kielemzik,

A földi boldogság úgy haldoklik.

Az Ítélet után már nem kell Végrehajtó,

Csak a 10. emeletről kell kiugrani,

s máris jön a szeméthordó.

 

Mit ér a Törvényszék Bíróság papírformulája,

Ha nincs, aki azt kellően igazságba formálja.

Végrehajtó kell! –, mert Ő a Pató Sándor,

Írj néki újabb fellebbező levelet, s elkap az igazság mámor.

 

Várj rá türelemmel, amíg a cukrod felmegy,

Utána, ez egy elutasító végzetes tétre megy.

A cukrot nem a stressztől, az ügyvédkényszertől kaptad.

A többit? –a szülői örökségből hoztad.(?!)

 

Sír, az élő – halott, amíg a jussát meg nem kapja,

A törvény a maga igazát örökké így csak hazudja.

Adjál be beadványt! – s meg gyógyul a lelked,

Az újabb áldozatot máris a 10. emeletre küldheted.

 

Úgy jó a Végzés, ha az ügyvédkényszeres,

Ettől az ember agya már nem lehet visszeres.

Az Istentelen törvények mindent megmagyaráznak,

Ők? – csakis az igazsággal  paroláznak(?).

Az már biztos a könyv időben erről fog íródni,

A törvény-tisztesség tragédiája címet fogja kapni.

 

A jó Isten azt súgta meg nékem,

Fiam! – a színtiszta igazat írd meg nékem.

A hamis igazság meg fog halni,

A földet a sok szeméttől meg kell pucolni.

 

Tudom jó Istenem, meghalt Mátyás,

Az igazság az már nem lehet; csak mis-más.

Az igazságot az emberek a pulpituson néha majmolják,

Osztogatják, elfelejtik annak valódi igazságát.

 

Féléves nyugdíj nékem egy ügyvédkényszer ára,

Addig miből élek?

–  Isten a bíró,  kitalálja, áldását adja reája!

Öröm nékem a törvényalkotó,

Amit kitalál, ahhoz csak az ő fizetése a méltó!

 

Szóltam a Juszticiának; azt mondotta; - hát ez borzasztó!

Nyugodjatok meg emberek, tesz róla a Mindenható!

2012. június.24.

 

(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok

14. kötet. Jogvédett)

2012.junius 24.

Oldal: Sír, az élő - halott, lelkét könnyeivel mossa
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat