Változásra hajlandóság
Eljöttek azok szép napok, s a hölgy, fátyolba kapja magát,
Azt hiszi - no! Kedves legényem megfogtam a szerencse lábát.
Boldogan estek a nászéjszakán egymás kegyes karjába,
Azt hitték, így maradnak egy életen át boldogságba.
Múltak az évek, az ember, bosszantóan megváltozott,
A feleség azt hitte ma csak kivételesen beszívott.
Nem szívott ő be; mondta! Csak felhúzott a garatra,
Semmiség az egész, aztán a családját csak úgy elpáholta.
A fiatalasszony azt gondolta, majd csak megváltozik a férje,
Könyörgött néki; drága férjem már nem lépek többet félre!
Kiabált az ember, a gyönyörű nászéjszakán már arra kérte,
Drága Kedvesem; ne csalj meg!- mert hidegre teszlek télre.
Kedves férj uram, ne mond már, te húztad ki a gyufákat,
Már másnap, megcsaltál, hoztad azokat a női kurvákat.
Elfelejtetted az emlékezetes gyönyörű nászéjszakánkat?
Cserbenhagytál, sutba dobtad éjszakai nagy emlék túránkat.
A pár nem törődve sem a családdal, tovább vitatkoztak,
Egy szép napon azt vette észre a családja mind elhulltak.
Hát nem meg mondtam néked aranyos férj uram,
Hagyjuk már ezt abba, mert végül minden elillan.
Aztán szép lassan mind a ketten megöregedtek,
Mind a kismadarak reggel-este csókok után lestek.
Elcsicseregték egymásnak, hogy az életüket, elbaltázták,
Életükből, ha mást nem, a veszekedést alaposan kiaknázták.
A történetet a gyerekek sem hagyták már szó nélkül,
Úgy megmosták a szülők fejét, mind a kettő csak kékül.
Bocsáss meg szüleink, mi nem akarunk a sorsotokra jutni,
Mi szeretnénk belőletek tanulni, az élet konklúzióit levonni.
2008.
(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok III. kötet. Jogvédett)
Köszönöm, hogy meglátogattatok, sok szeretettel várlak vissza benneteket!
2011.julius. 27.