Újra jön a karácsonyi szeretet nagy ünnepe.
Múlti kérdezi: Zsebed zsozsoval, van-e már tele?
Ha nincs, akkor gyere hozzám dolgozni,
Abból majd remek aranyakat tudsz majd vásárolni.
A nagy szerető nem válaszol, rohan az ékszerbe,
Nézi az aranyat, tetszik néki, közepébe vág bele.
Adja oda azt már nékem! Annak nagy lehet az értéke!
Majd a fa alá teszem, a Kedvesem őrjöng érte.
Örül az apuci, mily értéket vásárolt néki,
Még nem tudja, nem ez a boldogság kell néki.
Szép az arany. Szépen csillog, akár a Kedvese szeme,
De az arany csillogásának lélektelen a szeme.
Az adakozó, most lehet, hogy szeretettel adja,
A baj az, a lelkét, a szívét már rég rozsda marja.
Az őseink már mondták: Nem minden arany, ami fénylik!
Fényesebb az aranynál a szeretet, ők ezt remélik.
Inkább a szíved legyen teli fényes szeretettel,
Gondolj arra is, amikor ajándékozol nagy igyekezettel.
Boldog a gazdag, fénylő tárgyat visz a szerettének,
Napi tettei, gondolatai, már fikarcnyit sem érnek.
Lesz még idő, amikor aranyát édes csókra váltaná,
A boldogságát szeretetre, szerelemre alakítaná.
Kérem az Istent, világítsa meg mindenki szíve aranyát,
Inkább szeresse felebarátját, szeretni való tündéri párját.
Meglátja még a karácsonyfa is szebben fog ragyogni,
Érezni fogja, a lélek, a szeretet auraként fog sugározni.
Ne feledd a szeretet; nem aranyban fénylik!
Ezt a világon már sokan tudják, ezt remélik.
A hit, a remény, a szeretet az emberek karácsonyi kincse.
Millió emberkék szívében az élet felbecsülhetetlen igénye.
2008. 11.
(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 2.kötet.)
(mű jogvédett)
2010.12.06.