JUSZTICIÁNÁL JÁRTAM

 

Kedves Barátaim!

 

Most egy olyan verset mutatok be, amely az emberek hamissága, pénzvágya, csak a pénz szeretete viszi el ilyen eseményekre.  Gondoljunk bele abba, amikor az emberek olyan helyzetbe kerülnek egy ügy miatt, amikor alperes és felperes már hivatalból sem szeretik egymást.  Az még talán szép, amikor mosolyogva gúnyosan elmennek egymás mellett, de amikor már gyűlölik egymást, az már... a Juszticia megbízottjának a lelke ilyenkor háborog s kisebb nagyobb sikerrel, próbál igazságot szolgálni. Ilyenkor kell igazán elgondolkozni, hogy miért is jutott ide a két fél? Mert az egyik nem ismeri a szeretet fogalmát, csak a pénzt, a harácsolást... Azt hiszem, nem szorul magyarázatra ma a pénz hatalma, annak a szeretetet megölő gyakorlati hatása.  Nos, akkor, íme egy kis rövid történet az...

 

JUSZTICIÁNÁL JÁRTAM

 

 

Minap a Juszticiánál hivatalosan jártam,

Néhány perc, s magam a tárgyaló teremben találtam.

A bútorzat setét volt, hittem, bent világos az elme,

Így talán az egyik a másikat, így vagy úgy helyre tette.

Trónját a bölcs Juszticia megbízottja elfoglalta,

A tárgyalást (a faggatást) csak pár órára szabta.

Az ügyekbe belefásult bíró a kérdést feltette,

A résztvevőket időközönként a hideg ki is verte.

Csendes volt a kis öreg, a szándékai tiszták,

Az alperes és felperes a jó döntéseket várták.

Kérem, álljon fel! - válaszoljon igaz szóval a kérdésemre,

Ha nem! - az igazságszolgáltatás hiánya anyagiakkal lesz büntetve.

Itt tanulják meg szépen más az igazságszolgáltatás értéke,

De a jognak, törvénynek is itt más az értelme.

Mi nem azt büntetjük, ki igazán vétet akármit,

Most itt, az számit, a jog és a törvény egymással, miként parolázik.

Mi szeretnénk itt a színtiszta valóságot tisztázni,

De kérem! - a lelkivilágot előbb rendbe kell szedni.

A Juszticia mérlege most össze-vissza billen,

Nincs tiszta felelet, lassan hazugság itt minden.

Az alperes lelki világa a sötétben botorkál,

Még teheti, megszokta életében, nála ez dukál.

A Juszticia egyik szeme sír, a másik meg nevet,

Tudd meg alperes! - engem megtéveszteni nem lehet.

Sír a szemem, mert a föld ilyen lehetetlen, tehetetlen,

Másik szemem nevet, mert az igazság könyörtelen.

A Bíró elmondta, nem érdemes nem igazat mondani,

Aki megteszi, Juszticiának fog azzal nagyot véteni,

Volt, aki ezt, sehogy sem nem akarta elhinni,

Sajnálatos, mert Juszticiának ezért meg fog fizetni.

Az ügyet, kérem lezárni, még nem tudom,

Az újabb hibákat a listán, majd előbb betudom.

Az, hogy a házban emberi módra élni nem lehet,

Erről természetesen csak a Kedves felperes tehet.

Az alperes a megtestesült osztályon felüli lélek,

Amit felperes adott át, azok fantasztikus képek.

Szomorú, hogy látnoki képességgel nem rendelkezik,

Alperes lódítása már a törvény rácsával vetekszik.

Hogy a házban télen nem lehetett kakilni, pisilni,

Érthető? Osztályon felüli házat így kell építeni.

A szennyvíztározó már a sza. tól is beomlik,

Ha esik az eső, akkor az is benne mosakszik.

Ettől már csak a felperes néha bosszankodik.

Újabban az hírlik, már nyerészkedik a felperes,

Igaz a ház gazdája, ettől lett, bőszen ideges.

Az ügy végén még az is kiderül, a házat is, ő építette,

Alperes a házat a felperestől talán megvette?

Úgy látom mire az ügynek valóban vége,

Az lesz az igazság, ahol hazugság lesz a vége

Ne haragudj rám Juszticia barátom,

Lassan úgy lesz, az igazságot én is megutálom.

Megfordult a világ, az ész elhagyta a józanságot,

Legyen hát boldog az, aki élvezi a hazugságot,

De sebaj, a hazug embert is utol lehet érni,

Bízom Istenben, a dolgát meg fogja tenni.

Kérlek Juszticia, ne hagyd, hogy a hazugság legyőzzön,

Ha így lesz, előbb-útóbb eljön az Isteni vízözön.

Remélem, nem a hazugok lesznek, a föld kiválasztottjai,

Mert, csak Isten tudja kik azok, akik az igazat szokták mondani.

Amíg a tárgyaló teremben néha elmélkedtem,

Kiderült, hogy amit vásároltam rosszul tettem.

Esküszöm, hogy jövőben előbb szétszedem az alku házat,

Aztán ha minden rendben lesz, kifizetem az árat.

Ne higgyétek, hogy most igazságot keresek

Hiába akarjátok, a pokolra sem megyek véletek.

Ahogy látom a Bíró az egészet, unja, ülést be is zárja,

Menjetek békével, lesz úgyis a vizsgálat újabb tortúrája.

Rövid lesz már a vizsgálat, egy év az ideje, aki akar, már most kivonulhat a temetőbe.

Vége lett a tárgyalásnak, lesz értelme az új hívásnak.

Dönt majd a Juszticia, e házban továbbra is élnek, s halnak.

Vigyázz Juszticia! - a hazugságban egy nemzet süllyedhet el

Eső után köpönyeg, s ezután már az ügy semmit sem ér el.

2010. 09.

(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 10. kötet)

©

@

2010. 11. 30.

 

 

 

 

Oldal: JUSZTICIÁNÁL JÁRTAM
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat