Porból lettünk, porrá leszünk!

(Halottak napja emlékére 2011.)

 

Porból lettünk, porrá leszünk!

Ez lesz, a mi Isteni földi létünk.

Nagy fájdalom, kin lesz még a föld alatt,

Nem kaphattuk meg azt, ami várt még a létünk alatt.

Most már a virágok is sírnak, dideregnek,

Nem is sejtik, vége lesz a földi életnek.

A gyertyák, a mécses mellett reménykednek,

 - ha! máshol nem! - lesz értelme, az alászállt életnek.

A rideg sírokon reszket a fény, imbolyog a gyertyán,

Érzi, hogy a mélyben is már nagy a magány.

Ne féljetek ott lenn Ti földi halandók,

Ott is veletek van az Isten, tőle megnyugvást kaptok.

Lealkonyult az este, gyertya égett minden síron,

A virágok arról beszélgettek mi lehet ott a túlon.

Elemezgették a földi múlt sötét árnyait,

S a csend felkíálltott, valaki ismét elhagyta a vágyait.

Azt mondják, ma már nem érdemes meghalni,

Az embernek a maradék vagyonát a temetőben kell hagyni.

Jövőre a temetőbe már gyalog kell kimenni.

Nem szabadulsz!  A mocskos levegőt útóljára meg kell szívni.

Most gondoljunk tisztelettel azokra az emberekre,

Akiknek a földi hamvait akkor, nem vitték ki a temetőbe.

A háború a testüket az ember kegyetlenül földbe tiporta,

Szerény életét a szép hazáért feláldozta.

Ma a honban, több ember lesz porrá, mint amennyi születik,

Vannak, akik e jelenséget e földön meg is örvendeztetik.

Elfelejtik, az ő életüket is az Isten adta,

Azt nem! -, hogy a hatalmat más poraiból összekaparta.

A hős vértanúink dicső emlékére gyertyát kell gyújtani,

A gyertya fényében a hatalmas lelküket meg fogjuk látni.

A fázós lelkek a gyertya fényében melegítik magukat,

A  gyertya, s a mécs fényénél a lelkek megtalálják  sírjukat.

Lelketlen emberek értelmetlenül rombolják a sírokat,

Ők bizony nem ismerik a földi lelki boldogságokat.

Pedig a családban, ha meggyújtják a gyertyákat,

Aki előbb leég, ők hagyják itt előbb a lelki világukat.

A halottak napját a Hon 998 óta tiszteli, ünnepli,

Reméli az Isten, e Honban minden lélek,

az örök békét megleli.

Földi ember, gyújts gyertyát - s nézz a közepébe,

Meglátod benne, eljön a várva-várt földi örök Isteni béke.

Porból lettünk, porrá leszünk,

Ne hidd gonosz, ettől majd megmenekülünk,

Lásd be! - fény, élet kell ennek a gonosz világnak.

 Különben vége lesz ennek a szerény földi boldogságnak.

„Örök világosság fényeskedjék „az elhunytak felett,

Legyen már béke, legyen szeretet, amelyet:

 Isten velünk együtt, teremtett!

2011.október 26.

(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 12.kötet. Jogvédett.)

2011.október 26.

Oldal: PORBÓL LETTÜNK, PORRÁ LESZÜNK!
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat