E sorokat 2008-ban írtam, amikor tényleg nem tudtam igazán, hogy hol élek. Azt hiszem e kérdésben nem voltam egyedül, hanem sokan mások is. Nem mintha ma 2010-ben annyira tudnám, hogy hol élek, hisz az évek óta húzódó egyszerű „emberi” kérdésemet eddig sem tudták megoldani, de hát, sebaj, nyugdíjas vagyok, s azt mondják, a nyugdíjas az ráér. Végül is tudom, hogy hol élek, s mások e társadalomban hol élnek, de hát így? Sokszor úgy néz ki, jó így élni, nem? Lehet tenni káoszt, s káosz után lehet a dolgokat megmagyarázni, mi több rövidesen lesz munka, lesz mit helyre tenni. Ugye emlékeztek arra, amikor felépítettük a szocializmust, ahol győzött a szeretetlenség, s betört az igazi emberi szeretet kapcsolat, az újfajta „csapatszellem”. Lényeg; mindig sikeressel voltunk, padlóra tettük a családokat, kialakult a hatalmas magyar szeretet; a pénz szeretete. Hol élek? Nem is tudom mi a csudának, kell erről is papolni, mert már újra új szelek nyögetik, az új magyar fákat. Az elmúlt időszakban voltunk már eléggé pesszimisták, legyünk már végre optimisták, mert megjelent az alagútban a fény; a szebb jövő. Következőben majd olvashatjátok a „Szeretet dal” c. versemet is. Na nézzük csak, hol élek? (Avagy hol éltem?)
HOL ÉLEK?
Hol élek? Szerintem csak a Jó Isten tudja,
De, ha így megy tovább, akkor már senki sem tudja.
Van egy univerzum, abban van egy bolygó,
Ami abban történik, az már észbontó.
Azt hittem a földön emberek laknak,
De úgy látom inkább, majmok parádéznak.
Hozzák a törvényeket, alkotják a demokráciát,
Aztán elfelejtik, hogy a földet emberek lakják.
Azt hittem, ahol élek ott szeretet a dívat,
Ahol az emberek imádják az embertársaikat.
Az imádat a földön csak addig tarthat,
Amíg el nem szedték a társaiktól a vagyonaikat.
Csak a jó Isten tudja mily romlott földön élünk,
Azt is tudja, mi romlott emberek semmitől sem félünk.
Pedig az univerzumnak az ember a legcsodálatosabb lénye,
Ki is ölte az ember magából mind azt, ami igaz éne.
Hol élek? – már végre ezt is szeretném, mint ember tudni,
Ne kelljen a gonosztól, a kapzsitól, a haláltól félni.
Az embertelenségből, a hazugságból lassan diplomát lehet kapni,
A szeretetből, tisztességből, becsületből csak undort lehet nyerni?!
A lassan elmúlt két évtized alatt megtanultam hol élek,
Megtanultam, az emberek gazdag része azt sem tudja mi a lélek.
Ugyan tudják, lehet könny nélkül sírni és vidáman élni,
De azt nem tudják; nem lehet emberi módra lélektelenül élni!
(2008. január eleje.)
&
2010.08.12.