Gyere szeretet, hív a lélek!
Itt az idő, most már nem félek!
Lélektelen legyek?
Vagy szerető ember?
E fajta szeretetből,
Már a lélektelenség sem kell.
A szerelem Istenére esküszöm,
Esküszöm!
A lélektelenséget elűzöm.
Szerettem én az embert ez idáig,
Ölték is a lelkem mostanáig.
Szeretetem legyen? Vagy üresség?
Legyen már valahol földi békesség!
Azok, akik embereket szerettek,
Békességben soha nem élhettek.
A szerelem Istenére esküszöm,
Esküszöm!
A lélektelenséget elűzöm.
A sok lélektelen ember,
Ha kell, most szeretni nem mer.
Neki jobb a prosti szeretete,
Mint a Kedvesének a szerelme.
A szerelem Istenére esküszöm,
Esküszöm!
A lélektelenséget elűzöm.
A szeretetnél nála fényesebb az aranylánc,
Azt hiszi, ez boldogítja, nem az örömtánc.
Mi, a szívünkben szeretetet hordunk,
Ide vele régi szerető csókunk.
A szerelem Istenére esküszöm,
Esküszöm!
A lélektelenséget elűzöm.
A szeretet egyszer újra érték lesz,
S méltó lesz régi nagy híréhez.
Mit, nem kényszeríttet ránk, a társadalom,
Szívem szeretetét most embernek adom.
A szerelem Istenére esküszöm,
Esküszöm!
A lélektelenséget elűzöm.
Ha majd az unokáim az ürességtől sírnak,
A szeretet Istene előtt leborulnak.
Könyörögve mondják el, hogy: Szeretlek!
S a szívükből tündérkertet építenek.
A szerelem Istenére esküszöm,
Esküszöm!
A lélektelenséget elűzöm.
2008.
(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 2. kötet. Jogvédett)
2011. július 5.
S