Boldog öregkor?

Nyugdíj vagy nyögdij? Ez itt a kérdés!

Ebből már nem lehet semmi félreértés.

Nyögöm a nyugdíjam; - ez nem lehet vitás!

Tesznek róla, lesz benne újabb aprítás.

Miért akarsz te öreg a nyugdíjból élni?

Semmi mást, csak szennyes levegőt kell szívni.

Anyagiak az élethez már nem is számítanak,

Elég, ha a mozgásod aprólékosak.

A kérdés? - valóban; nyugdíj vagy nyögdij?

Lényeg, egyik sem lehet az alapdíj.

De hát mind ezzel ki törődik vele?

Lényeg, a nagy emberek zsebe legyen tele!

Mitől nyugdíj az, amely életlét alatt,

Add inkább az átlagbér optimálisát.

Lehetsz szakember, vagy hülyének nézel?

Rád kell nézni, s a minimális okosságot sem éred el.

A pénzedért nálad olcsó a kenyér,

Nálam már busás értéket mér.

Szerinted megdolgoztál érte?

S életed drága húsának híg a leve.

Mit is akarunk mi ötven fölött,

A sors bennünket korábban kilökött.

Harminc után a sírt meg kell ásni,

Így erre sem kell pénzt adaptálni.

Negyven felett beszélnek a kegyeletről,

Temessük el úgy élve, csak tiszteletből.

Azt mondják ők, Isten szeretettel fogad,

De remélem nem lesz ott fenn, aki fogad.

Igazatok van, én majd nyugdíjban nyögök,

Ti meg a bajszotok alatt jót röhögtök.

Majd játszunk olyat, ki nevet a végén,

Ki lesz előbb a pokolba; - Te? -, vagy Én?

Szerény ember vagyok, nem kérek túl sokat,

Szeretném látni a sok boldog nyugdíjasokat.

A valódi élettől mi oly messze állunk,

Az élet küszöbén nem is strázsálunk.

Arra gondoltam, cseréljünk, veled nyög díjat nyugdíjjal,

Mi lesz a véleményed idő után e bölcs gondolattal.

Átkozni fogod e pillanatot, amely áthatott,

Remélem, érezni fogod a keserves pillanatot.

Nem vágyom a te magas nyugdíjadra,

Légy csak boldog te milliomos gazda.

UFO-n kívül te vagy az új földön kívüli?

Remélem tudományoddal, a Marsba fogsz repülni!

Az életet bizony én is megjártam,

Hogy mondták; „többnyire csak gyalog jártam"

Nem jártam a pénzek hegyén,

De jártam az élet sűrű erdején.

Pártharcokba nem bonyolódok bele,

Emberek nyugdíjai, ezzel van már tele.

Ők a nyugdíjból is pártharcot vívnak,

Haláluk óráján kegyelemért koldulnak.

Hát nyögdijas barátom, élvezzük az élet e fura örömét,

Ők had élvezzék a tengerpart vízét, levegőjét.

De attól félek, hogy a pokolban is pótnyugdíjat kapnak,

Tudják, hogy ott ők pokolian úgy sem, nem adóznak.

E honban nyugdíj, vagy nyögdij már úgy sem lesz,

A jövőben a gazdagnak mindenre ingyen jegye lesz.

Ő még kapzsi, nem sejti ennek nagy az ára,

Pokolban sem fogadják, oly nagy a tőzsdei száma.

Szégyellem magam, nyugdíjasaimmal e honban így élek,

Boldog vagyok, mert emberektől megértést, szeretet remélek.

Áldja meg az Isten a földi jó embereket,

Kérlek kapzsi, látogasd majd meg; a nyugdíjas temetőket.

Térdelj le előttünk sírva, zokogva,

Áldó imádság mellett borulj a fejfánkra.

Kérd a mennyei Istent, könyörögve, sírva,

Unokáidnak legyen némi aprópénzes nyugdíja!

2008.

(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 3.kötet. Jogvédett.)

 

2011.október 5. 

 

Oldal: Boldog öregkor
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat