Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek

Ragaszkodás, gyengédség, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem. Vágyban, odaadásban megnyilvánuló érzelem.


Csend! Hozzád szóltam.

Ha ráérsz, válaszolj!

 

Csend! Hozzád szóltam. Ha ráérsz, válaszolj!

Szólj! Most! Megőrjítesz. Ne csak magadra gondolj.

Csend! Szeretlek, oly nagyon és mélyen,

Már nem is hallak, akár lent ott mélyen.


Hidd el! Szeretlek téged szenvedélyesen,

Akár a méhecske a mézet méz édesen.

Jó a csend. Átsiklik a hangja a fülemen,

Értem én! Néha oly nagy az érzés a szívemen.


Néha egy könnycsepp a csendbe esett,

A csepp fájdalmába;

az, jaj, szó!  - szava megremegett.

Óh, csend! - ez nem fájt, egy kicsit csak sajgom,

Jó vagy te csend - néha a kihívásod várom.


Tudod csend jó, ha néha a világoddal megérintettél,

Csendben belém bújtál,

bennem is csendet teremtettél.

Néha érzem a csend is irányítja a sorsomat,

Életem, még csendben sem lehet mindig fontosak.


Mond csend! Nálatok, amikor a nap kel, s nyugszik,

Nálatok a csend az sohasem alszik?

Nem bizony! Nálunk a csend,

az mindig a jóról álmodik,

Csendben gondolkodik;

szeretetről-szerelemről ábrándozik.


Azt mondja a Buddha tanítás; „semmi sem állandó",

Az életünkben a csend is állandóan változó.

Mélyedj el csak a sűrűjébe,

Azt fogod hinni, ott lesz a világ vége.


Csend, oly jó lehet néked,

A csendet ahol jársz, ott érzed.

Nem kell a csend zajába menekülni,

A létedet; a csend boldogságára lehet alapozni.


Milyen csodás! Az emberek kimondhatatlanul érzik a csendet,

Nincs nagy zaj, nem kell rimánkodni,

tegyen már valaki csendet.

Szerencsések vagytok. Értetek nem jön a halál,

A csendben nincs semmi, vele a halál, nem paroláz.


A csendben, állandóan harmonikus minden,

A csend magányában sötét él, állandó félelemben.

Ő nem fél attól, az, ami bekövetkezik,

ő lesz a magányos csend,

Ő nem old meg semmilyen problémát,

nála már van rend.


A csend boldog, csendben sem kesereg,

A csend, akkor boldogtalan, ha az ember beleremeg.

Bánatában, szenvedésében a csendet tönkre teszi,

A csend megunja,

s az embert szépen csendben sírba teszi.


Csend! Nem kellene végre a földön csendben lenni,

Miért kell ennyi embert boldogtalanná tenni?

Elég baj, hogy a szívekben nem a szeretet tombol,

Tragédia, az emberek nem azt kapják meg,

amire a szív gondol.


Csend! Te hatalmas! - király vagy a királyok között,

Ha kellett! Nálad még a dübörgés is összetörött.

Csodás vagy! Vígan élsz a Magánnyal,

Nem osztod a sorsod a puhánnyal.


Csend. Te igen bátor vagy.

Nem szólsz. Ha kell, hallgatag vagy.

Bölcsességed mind egyedüli, határtalan,

Magánnyal megértitek egymást, gondtalan.


Az élet magányában, csendben kitörsz néha,

Fujtatod magad, akár a nagy Etna.

Kirobbansz magadból, eleget csendben voltál,

Egy kicsit morogtál, majd csendben maradtál.


Csend! Azért jó volt véled beszélgetni,

Megtudtam, néha bolond is tudsz lenni.

Nemcsak a csend, a magány ellen is kell küzdeni,

Csend! Ne feledd,

mi csendes emberek is szeretünk lenni.

2012.01.január. 24.

(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 13. kötet. Jogvédett) 


2012.02.21.







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 47
Tegnapi: 12
Heti: 104
Havi: 648
Össz.: 117 949

Látogatottság növelés
Oldal: CSEND! HOZZÁD SZÓLTAM. HA RÁÉRSZ, VÁLASZOLJ
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »