ELÉG VOLT!
Minek születtünk? Embernek vagy állatnak?
Lejöttünk a fáról? Furcsa dolga a tudománynak.
Isten teremtett bennünket, nem a szocializmus!
Elég volt már! - nem kell a rothadó kapitalizmus.
A kapitalizmus nálunk csak a pénzt szerette,
Halvány gőze sincs arról, mi az Ember Szeretete.
Szeretetet Szerelmet Gondolatot elűzték a világból,
Elég volt! - Szeretet Szerelem G' kell az univerzumból.
Elég volt! -, nyugdíjasként fejőstehén lettem,
Nem kértem, a további életem semmire se kelljen.
Elég volt! -, a társadalom a családomat a padlóra tette,
Nem kell nékem, hogy a vezetőinket a dicső párt éltesse.
Elég volt! -, a múlti szépen megette a lelkünket,
Nincs szükség arra, hogy elvegye a szerény pénzünket,
Elég volt! - már az is, elvette a kiegészítő nyugdíjamat,
Nem kell a dumája, csak növeli a további gondokat.
Elég volt! -, húzza a hivatal a kisház ügyemet,
Baj, hogy nem érzik a bőrükön a lelketlenségeket.
Elég volt! - nem tudják a képviselők; mi az, szegénynek lenni?
Boldogok ők, mert üvegzsebük, munka nélkül lett dugig teli.
Elég volt! -, hogy hazudni kell, nem kell mondani igazat,
Szomorú, szétverték a becsületet, az emberi gondolatokat.
Elég volt! -, hogy aki kurva, annak van etikája, erkölcse,
Nem tetszik, hogy anyának, kell, hogy legyen kurva könyve.
Elég volt! -, hogy adónak legyen újabb adója,
Diploma kell hozzá? - ki e marhaságot kitalálja.
Büszke lehet, ki senkiként képviselőként dolgozik,
S bársonyszékből nem tudja mi az, embereket, mi boldogit.
Elég volt! -, ingatlan adót akarnak örökké szedni,
S nem tudnak számolni, hogy a házat hányszor kell fizetni.
A nagy milliomos ebből a kelepcéből is ki akar mászni,
Sajnos az ördög kiskapuját röhögve, meg fogja találni.
Elég volt! -, hogy a melegnek van emberi becsülete,
A szerető apa és anya, az elmehet a jó büdös fenébe.
A társadalomnak a meleg pénzére is van szüksége,
Nem bánom! - szüljön a meleg apa gyereket, legyen kedvére.
Én örülök annak, ha két ember egymást szereti,
De az, legyen már a földön különböző nemű.
A szexuális életét jóemberként gyakorolja,
A gyönyör perceit, amíg élet lesz, úgyis a nő adja.
Elég volt! -, hogy a férfi és a nő egymást senkinek sem tekinti,
Anya-apa szükségeltetik, mert Isten az életet ekképp tekinti.
Elég, hogy már az emberek hajlanak a romlottság felé,
Vigyázz! Mert Isten nem szereti, ha vétesz minden felé.
Elég volt! -, hogy naponta nem mondhatok igazat,
Úton-útfélen vezetőink óriásit lódítanak.
A vezetőink az Isten előtt ugyan esküt tesznek,
Nincs kötelezvény, hisz ők pártszervek tagjai lesznek.
Elég volt! -, hogy a képviselőket semmi sem kötelezi,
Miért? Hiába esküdtek, őket senki számon nem kérheti.
Szomorú, hogy nem tudják, Isten előtt mindenki felel,
Haláluk után a földön, az égben békességet nem lel.
Elég volt! -, hogy a gazdagok nem dolgoznak,
Éjjel- nappal csak a pénz után sóvárognak.
Hatalom, s a pénz a lelkük örök kéjes vágya,
Azt hiszik holtuk után is az lesz, a vagyonkája.
Elég volt! - Istenem segítsd meg a Magyar Népet,
Félek, elszakad az élet, megelégeli a szegénységet.
Az élethez tartozik az élhetőség, boldogság s a szeretet,
Ha a nép nem nyeri el, a gazdag sem nyer igaz békességet.
Elég volt! -, hogy mindent a földön megmagyaráznak,
Szerelmet Szeretetet Gondolatot bizony megaláznak.
Elég volt, hogy az ember a bőség kosarából nem vehet,
Azt tudom! -, akinek a szeretet nem tetszik; az a pokolba mehet!
Szeretném, ha tudnád, (nálam) is már betelt a pohár,
Dumával, ígérettel, magyarázattal teli a nagy kosár.
Elég volt! -, hogy azt várják, induljak gyalog ki a temetőbe,
EU megoldás; "csak a temetői díjat" adjam le előre.
Elég volt, hogy a pártok örökké csak marják egymást,
Képviselőházban, csak egymást agyba-főbe szidják.
Jelentgetik egymást, futkosnak a bölcs bíróságra,
Igazságot keresik, pedig most odaát van, tegnap s ma.
Elég volt -, hogy a Hivatal is kedvére packázik velem,
Ne higgye, hogy jó, ha állandóan mossa az agyvelőm.
Nekik joguk utólag is a nyugdíjas zsebét tovább metszeni,
Szeretnék az ügyben inkább igaz tényeket pontosan látni.
Elég volt! -, hogy csak a szélhámosnak van becsülete,
A becsületes ember eszerint elmehet a jó büdös fenébe.
Remélem JUSTICIÁBAN fellázad a lelkiismeret,
Mert lehetősége van, s e dolgokra végre, pontot tehet.
Kérlek JUSTICIA ébreszd fel az emberi lelkiismeretet,
Ha nem, nehéz elképzelni ezután a magyar becsületes életet,
Nem az igazságot akarom, most sem, s a jövőben keresni,
Azt szeretném JUSTICIA; ha az Emberi Becsületet tudnád megvédeni.
Tudom elég volt (nekem is!), hogy sok szennyet kell írni,
Inkább szeretném, ha mindenki tudna hazában boldog lenni.
Szeretném; anya- apa-család-társadalom mind mosolyogna,
A jó Isten megjelenne, s a földi embereknek, ezért gratulálna.
2008.12.
(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 7. kötet. Jogvédett)
2011.02.02.