Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek

FALU VÉGEN KURTAHÁZ

Faluvégen kurtaház,

Juszticia még mindég magyaráz.

Ő még most sem veszi észre,

Omlik a ház, ez az ő érdeme.

Az éjszaka leple alatt,

A fagy sikereket arat.

Hullik a vakolat, gyűlik a szemét,

A juszticia keresi a törvény elméletét.

Ahogy az éjszaka közeledik,

A padlásról a por alább hullik.

Bezzeg a tető is néha hangos,

Egy-egy cserép igen csuszamlós.

Az építője az egy nagy köcsög,

A markába évek óta röhög.

Ne röhögj kis emberke,

Az eszeddel elmehetsz a szokásos fenébe.

A juszticia képviselője arany virág,

Azt mondja; most nékem játszik a világ!

Elveszem a tulaj pénzét,

Megölöm a szerető lelkét.

A felperes kopogtat az ajtón,

Ne dolgozzatok ti itt olyan nagyon.

Azt üzeni az ház uraság,

A ház már lassan dőlni vágy.

A hivatalokkal ugyan nincs semmi bajom,

A baj az, a ház pusztulni akar nagyon.

Isten áldja meg a törvényi embereket,

Ez a ház, ha így megy, teljesen tönkre mehet.

A felelet az még bizony nem ért ide,

Megoldjuk a kérdést évtizedre.

Remélem, akkorra marslakók jönnek,

S benneteket szöröstül-böröstűl megesznek.

Falu végén kurtaház,

Ez az ország csak magyaráz.

Nem érdekli az öreg ügye,

Lényeg; a hivatal zsebe legyen tele.

2011.02.24.

(Szabó István SZERETE SZERELEM GONDOLATOK 11. kötet. Jogvédett)

2011.03.03.