Uram! Bocsáss meg nékem e földi világon
Uram! Bocsáss meg nékem e földi világon,
A sok szennyet, amit rám sóztak, nem bírja el e lelki világom.
Elvesztettem az események feletti reményeimet,
Amit tettek velem, az már nem földi élet.
A hivatalban a hivatalnok egy darabja,
A süket paragrafusukat, csak azt hajtogatja.
Mi közöm ahhoz! - amihez nem volt semmi közöm,
Pénzt akarnak kicsikarni, de az ügyéhez nem kötődöm.
Az ügyvéd eszét a pénz elveszi,
Azt hiszi, a törvény jogán jól teszi.
A házat csak megvásáróltam,
Ehhez semmi mást, csak a nevem adtam.
Nálunk fordítva működik az emberi világ,
Az a becsületes, aki gazember, s nála a boldogság.
A pert ugyan azt megnyertem,
Így hát a juss pénzt, nékem kell fizetnem?
Ügyvéd úr! Ön a helyemben mit tenne?
Vagy talán Ön a gazemberségért pénzt fizetne?
Nem hiszem, hogy lenne oly balga,
Saját érdekében a lelkiismerete feltámadna.
Vitatom az Ön által elém tett formaiságát,
Alig várja, hogy megkaparintsa a nagy dohányát.
Az elmúlt idő alatt Ön már szerényen megfenyegetett,
Tudja úgy megijesztett, a gatyám az tele lett.
Ön a bűnöst ma is pártfogolja,
Legyen vele jóba, mert nála van a zsozsója.
Sajnálom, hogy nála ezt képtelen behajtani!
Ezt a szennyet, mocskot nem kellene rám hárítani.
Önnél szemléletváltásra lenne szükség,
Remélem, egyszer ráveszi majd a lelki kétség.
Már régóta sántikál, reám miként kenje.
Azt hiszem ebbe fog beletörni az észbeli ereje.
Ne higyje, hogy be leszek rezelve, ha elmegyek a világból,
Akkor is meg fogok szabadulni a mocskától.
Porrá teszem magam, magyarázkodhat mindenkinek,
Teszek róla, igazságot olvasson, ez lesznek az igazi érvek.
Már rég rájöttem, nem tudja az ügyet hova rakja,
Elterelte a témát, más irányba igazgatta.
Csak azt mondogatta. erre nincs paragrafus,
Ezután számomra csak egy lehetett; kuss!
Amikor már tényleg nagy baj volt a házban,
A leveleket csak feleslegesen irógáltam.
Ön könnyen beszélt, volt ahol tudott kakilni, pisilni,
S meg is magyarázta: az igazságszolgáltatás nem tud segíteni!
Igaza van! Aláírtam a papírt, mert bíztam Önben,
De remélhet! Egyszer találkozunk a menyekben.
Mi előtt elmegyek majd most másvilágra,
Készüljön fel, a „tanulmányom" lesz a beadványa.
Nem fog tőlem csak úgy megszabadulni,
A kemény igazságszolgáltatást nem fogja elkerülni.
Keservesen fog még a zsozsó miatt sírni,
Beismeri! -, de már késő; a zsozsókát mástól kellett volna kérni.
Most még várjon időben a sorára,
A földön mindenki beleesik az igazságba.
Téved, ha azt hiszi a földön nincs valódi igazság,
Még akkor is van; ha minden igazság egy nagy hazugság.
Uram! Bocsáss meg, ha elhagyom e földi világom,
A földi becsületnek nincs értelme, itt Magyarországon.
Porból lettünk, porrá leszünk, ez nagy igazság,
Elveszítettem a reményemet, Ön számára legyen boldogság.
Ne hidd ember, Ön a földi minden ható¸
Megbomlott az elméd, már ki sem mosható.
Igazságszolgáltatásban azt hiszi Ön a pénzes hatalom,
Nagyot téved, az ördög segített, az a nagy barom.
Most soraimat zárom, van még sok dolgom,
Még meg kell írnom Ön részére, a védő íratom.
Amikor az íratomat az Ön kezébe adják,
Gondolataimat, ott fenn boldogan hallgatják.
Én már kegyetlen embernek is megbocsátottam,
Ha tudná, a gyűlölet szót is nagyon utáltam.
A gyűlölet helyett, sokkal jobb az „emberi szeretet",
Tanulja meg e szót, azután a pályát is szereted.
Nos! Áldjon meg az Isten, élj majd a földön békével,
A zsozsókát keresd meg igaz tisztességgel.
A hamisságot, a vakságot kerülje el,
Akkor! - viszontlátásra fenn; de ott már kerüljön el!
Isten áldja!
2011.augusztus11.
(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 11.kötet. Jogvédett)
2011.augusztus 29.