VOLT EGY ÉJSZAKA…

 

Volt egy éjszaka, amikor a csillag, fényesen ragyogott,

Kinéztem az ablakon, éppen egy csillag lehullott.

A fény csóvája lassan átszelte a mindenségi földet,

Az ember felsóhajtott, tán elvesztettünk egy életet?

 

Az emberek álmaikban a szerető Kedvesüknél jártak,

Test-lélek-szellem együtt vidáman mókáztak.

Átérezték, a boldogság legkéjesebb mámorát,

Élvezték, az Ámor szerelemre buzdító játékát.

 

Azon gondolkodtam, milyen szép is lehetne a világ,

Ha minden ember tudná a földön mi a boldogság.

Az ember elvesztette a hitben-szerelemben való hitét,

Elnyerte az anyagiasság semmit sem érő értékét.

 

Az Otthon, a Haza, nálunk az már elcsépelt szó,

Abban nincs már semmi, csak egy üres hordó.

Az ember megtanulta, van joga!–, de nincs kötelessége!

S ha a jövőben így teszi, akkor nincsen léte!

 

Szeretni szükségelne e hont; amely annyit szenvedett,

Elfeledte, hogy minden életet csak neki köszönhetett.

Tudhatná ember a hont, az Istentől kapta,

Egyszer majd ráfizet, Isten a földet másnak adja.

 

A csillagok féltékenyen tekintenek az űrhajókra,

Az ember nem érzi, a pénzt az ablakon bőszen kidobálja.

Dübörög a szegénység, éhezik az ember apraja-nagyja,

Hidd el ember, Isten az élet alkotója! Egyszer megunja.

 

Ember gondolj a jövőre, ne a vad vágyaid kergesd,

Bízik benned az Ifjúság, amit most teszel, azt ne tedd.

Lásd be már végre, a honban is utolsó órában vagyunk,

Szeretet Szerelem Gondolatok nélkül, nem boldogulunk.

2011-05-

(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 11. kötet. Jogvédett)

2011.05.22.

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: VOLT EGY ÉJSZAKA...
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat