---

 

SÍRNAK a FÁK 

ORSZÁGHÁZI KÖR

 

      Kedves Olvasó Társaim! Barátaim!  Két olyan vers következik, amely igaz, a szomorú múltunkat mutatja be, de én úgy látom, van még bőven tenni való.  A Sírnak a fák c. versemet már korábban több helyütt, nagyobb ünnep alkalmával, sikerrel szavalták el. A másik vers egy kis országházi napi eseményt elevenít fel, nem kímélve a napi történések epizódjait.   E két verset fogadjátok szeretettel.

A Szeretet Szerelem Gondolatok 1. kötet továbbra is megrendelhető az Interneten keresztül, Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 1.kötet megjelöléssel. Kérlek benneteket, írjátok meg kéréseiteket, írjátok meg a véleményeiteket a szaboproza@tolna.net e-mailen.

 

SÍRNAK a FÁK

 

Sírnak a fák, könnyeznek az emberek,

Nézz körül, amit látsz, eszi az enyészet.

Mivé lettél Te ember! Te a világ csodája,

Megölsz mindent, s fátylat borítasz reája.

 

Már nem vidámak az emberek, a madarak,

Mezőn, s otthon sem ciripelnek a bogarak.

A szeretet is eltűnt, mint szamár a ködbe.

Vonaglik az élet, az is csak törvénykezve,

 

Lassan a felhősem tud örömkönnyeket ejteni,

Édes anyaföldet nincs miért már öntözni.

Az állam nem tudja jósórában, már mit csinál,

Nincs az államnak pénze, örökké csak sírdogál.

 

Miért kellett e gyönyörű földet elrontani?

Miért kellett e gyönyörű hazát széthordani?

A múlti elvette már a szeretet- és a szerelmet.

Megölte az emberekben a legszebbet; az érzelmet!

 

Sírnak a fák, könnyeznek az emberek,

Lelkükben egyre jobban nőnek a félelmek.

Siratja az ember a semmit, a másét,

Idegenné lett, lesz a föld, rajta a rét.

 

Néha már azon is naponta elgondolkodtam,

Egyszerű emberként szerény és boldog voltam.

Nem vágytam vagyonra, mint ma az ember teszi,

A zsivány is arra vár, az embert otthonából kiteszi.

 

A gazdagok bőszen éneklik: Isten! – áld meg a magyart…

Imádkozik, nehogy elvegyék tőle, amit összekapart.

Életében csak pénzt ismert, és hatalmat,

Ő még nem tudja, a világon ezután lesz a matt.

 

A sakk játszmának már végének kell lenni,

Ők nem hiszik, nem lehet a földet tovább herélni.

Remélem a pokolba is a gazdagok, boldogok lesznek,

Ha Lucifer engedi, tán ott is egy tálból cseresznyéznek?

 

E föld mocskos levegőjét nem lehet tovább szívni,

Értsd meg múlti: a Földdel - és Istennel ki kell békülni.

Téged sem az Isten fog a földön megbüntetni,

Az a föld, amit tönkre tettél, az fog majd sírba vinni!

(2009.11.)

(Szeretet Szerelem Gondolatok 3. kötet, jogvédett)

 

&

 

ORSZÁGHÁZI KÖR

 

Reggel van, reggel van; mindenki nyugalomba,

Rohan a képviselő, de még mindég bamba.

Zug a feje, a sok hülyeség nagyon nyomja,

Eszi a méreg, látszik rajta, van sok gondja.

 

Folyosón az Okoska bőszen füstölög,

Szólnak néki, nem rest, azonnal bepörög.

Ő nem csendes, készül a napi felszólalásra,

Elhazudja, milyen jó a mai embernek e hazába.

 

Rohan a Miniszter, nem ér rá semmire,

Nem néz senkire, Ő a nagy emberke.

Termete kicsi, gondolata szerinte hatalmas,

Amit a pulpituson mond, az borzalmas.

 

Van, aki még a reggeli kávéját szürcsölgeti,

Nem csak az országot, magát is mérgezi.

Azt hiszi a kávétól tisztább lesz az agya,

Kidülled a szeme, ma lesz interpellációs napja.

 

A képviselő bácsi unalmában újságot olvas,

Pártjáról van szó, valószínű számára az unalmas.

Szinte habzsolja magába a sok értelmetlen dumát,

Megretten! Te Isten! Had mondjak értük egy imát.

 

Múlik az idő a házban, mindenki fel akar szólalni,

Megszólal az egyik; gyerekek! – nem kell annyit hazudni!

Hazudtunk mi már annyit éjjel-nappal,

Most már kenjük be a fejünket finom vajjal!

 

Megszólal a csengő, felriad a ház népe,

Megkezdődik az ülés, mindenki még frisibe.

A felszólaló törli a homlokát ízibe,

Nem rest, a beszólót elküldi a fenébe.

 

Megszólal az Elnök; nyugalmat, és csendet kérek!

Ha nem lesz csend, azonnal kitessékelek!

Csend lett. Most már nem zug bent a tömeg,

Elnök az ÁFÁT a legmagasabb szintre tette meg.

 

Megszólalt a másik; a nyugdíjat sem lehet, minek emelni!

Örüljön a nyugdíjas, ha a temetőbe gyalog ki tud menni.

Ha kimegy a temetőbe, automata lesz a háza,

Ha leért az aljára, mindjárt húzza is magára.

 

Mit gondolsz nyugdíjas majd téged, itatlak-etetlek?

Örülj annak, hogy minden pénzedtől megfejtelek.

Adj helyet most már a sok diplomás ifjúságnak,

Ha van munka, légyen helye az ingyen munkának.

 

Szót kér a pulpitusra a vasút életének a nagy tudója,

Mondja a nagy füstölgő dumáját, ő a vasutat nem rombolja.

Fejleszteni kell a kohászatot! – a síneket fel kell szedni,

Hogy lopják a kábeleket? E munkát is el kell végezni.

 

Azt mondja a képviselő, bőg a tehén, nem kell a teje,

Üssenek a múlti fejére, annyira ne vizezze.

A csecsemőket is le kell szoktatni az anyatejről,

Elég, ha fejlődik a gyerek a coca-cola íztől.

 

Ha tejre a gyerek érzékeny, akkor igyon vizet,

Szép tiszta? A tartalma? Undorító lehet!

De uraim! Ezzel sem kell sokat kínlódni,

A kisüsti pálinkát, s nem a tejet kell reklámozni.

 

Folyik a vita, lassan kiürül a színháztér,

Elmennek máshová dumálni, abból van a bér.

A havi képviselői bérből nem lehet megélni,

Valami plusz munka után kell még nézni.

 

Délelőtt lassan elfogyott az országház népe,

Mire dél lesz, mind elmegy a bő ebédre.

Teletömi a hasát, felhúzza a Coca-Colát rája,

Ebéd után a házban megpihen, szundít egyet reája.

 

Gyerekek, a napnak, de soká lesz már vége,

Legyen értelme a napnak, egy jót vitatkozni is kéne.

El is engedte az egyik a szociális hazugságot,

Pattogott a ház, szidták egymást, s az országot.

 

Gyorsan el is repült az idő, azért volt is értelme,

Következő napon, az újság, sok viccel volt tele.

Már ahhoz a célhoz képest sokat léptünk előre,

Így lesz tovább, lassan kint leszünk a temetőbe.

 

Megszólal az Elnök; ébresztő fel gyerekek!

Most szedjétek össze magatokat emberek.

Kell készülnötök egy igazi nagy napra,

Képviselőház az évi pénzeteket szavazza.

 

Felzúdul a tömeg, hisz nagy feladat vár rájuk,

Jó lesz rendezni; mi a szeretet hazánkat szolgáljuk.

Szolgáljuk bizony azt éjjel-nappal,

Teli is lettünk hatalmas vagyonnal.

 

Van, akinek mérhetetlen milliárd van a zsebébe,

De, hogy az államnak kölcsön adjon, az! – nem jut eszébe.

Istenem! –oly szegények! – nem adnak kölcsön az országnak,

Nem tudnak megélni, örül, ha van betevő falat magának.

 

Pénzük van, Istenük nincs, elhagyták a Szeretetet,

Ők nem ismerik, nem ismerték a szeretettséget.

Kicsi a szívük, üres a lelkük, hazájuk sincsen,

De borzalmat fognak átélni, a szeretetlenségükben.

 

Lassan este lett, este lett, mindenki elment haza,

Ma sem volt balhé, kordont Gordon lebontatta.

Elment a ház népe békés családi nyugovóra,

Gyűjtsön energiát holnapi békésebb interpellációra.

(2009.11.)

(Szeretet Szerelem Gondolatok 3. kötet, jogvédett)

 

2010. 08.31.

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: SÍRNAK A FÁK ORSZÁGHÁZI KÖR
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat