Tisztelt Kedves Szeretett Honlap Olvasóim!

 

Az alábbi szokatlan kis hosszabbra nyúlt versikét az egyik korházban való tartózkodásomkor, az éjszakai csendben 2009.11. hónap valamely napján íródott. Nem vitás, hála az Isteni gondviselésnek, azóta az alagút fénye egyre jobban látszik. Ajánlom figyelmetekbe.

 

AZ EMBERRŐL és a SZERETETRŐL

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy Európa.

Európának volt egy nagy agya. Úgy hívják: Hungária!

A buta emberek azok hatalmasak voltak,

Egyszerűen, csak vagdaltak, szabdaltak.

 A Népek darabokra szétszakadtak!

Aztán szegény ország lett, tabu volt róla beszélni.

Azt mondták mindig a bölcsek; így kellett ennek lenni.

 

Lassan a világ is megváltozott, újra téma lett,

A megmaradt maradék is, martalócok konca lett.

Az emberek nagy változáson mentek át,

A „bölcsek”(?) kinyitották a kapitalizmus ajtaját.

Nem lett boldog a nemzet,

Meghalt; az Ember és a Szeretet.

 

El sem hiszitek emberek, néha milyen buták tudtok lenni,

Emberről és Szeretetről naponta el tudtok feledkezni.

A gondolatvilágotok örökké, az átkozott pénz körül forog,

Azt hiszitek a világon, csakis ez a legszebb dolog.

 

Olyan hülyék vagytok, benneteket lasszóval sem kell keresni.

Utcára ki kell menni, s csak rátok kell nézni.

Azon is gondolkodtam, egyáltalán tudjátok-e; mi az emberi szeretet?

Dehogy tudjátok! – agyatok már a pénztől is megremegett.

 

Világűrben jártok, víz és élet után kutattok,

Lenn a földön mindent csak elpazaroltok.

Nyakra-főre csak gyártjátok a fegyvereket,

Vele! – halomra lövitek az embereket.

 

Úgy hallom mindezt csupa szeretettel teszitek,

Hatalmas a lelketek, a lélek szerepét nem ismeritek,

Belőletek már születéskor a lélek is kihalt,

A testeteket mozgásban, csak is a pénz tart.

 

Mivel rajtatok múlik, a paradicsomot is gázzal  érlelitek,

Mire megérne, már elfogyna, a piacra sem viszitek.

Ádámot is kilakoltatnátok, vagy agyoncsapnátok,

A kígyó bőréből új divatos cipőt varrnátok.

 

Én azt mondom ember; most ne maradjunk ebbe a korba!

Így is ronda az élet, mi több, túlzottan mogorva.

Ügyes emberek vagytok, tán így kell ezt tenni?

A többi felesleges? – meg kell nékik dögölni?

 

Ne szülj rabot, te modern anya!

Ezt a múlti már rég így akarja.

Majd fabrikálunk gyereket a modern titkárságon,

Összetoljuk az íróasztalt, s elkészül akár fél lábon.

 

Ha világra jön! – kiadjuk az új Melegnek,

Ők majd belőle, igaz Hazafit nevelnek.

Szeretetből a legmagasabb diplomát nyerik,

Ki küldjük külföldre, ott a dillerek boldoggá teszik.

 

Olyan elavult a házasság már emberek,

Ez a módszer a világban már tért nem nyernek,

A Család szót; ideje lesz megszüntetni?

Mindent, amit lehet e Hazában; el kell kurni?

 

A vizet, mint folyó eszközt meg kell szüntetni,

Az embereket Euróban kell fürdetni.

Nem kell félni, a fürdőkádban nem fog tőle megfulladni,

Új ember születik, ebben fog boldogulni.

 

Sötétek vagytok emberek, s azt hiszitek, erősebbek vagytok a  világosságnál?

Ha hinnétek a fény hatalmában, örülnétek az ablakánál.

Átkozott, borzalmas a Gyűlölet és Félelem hatalma,

Megoldható; ha a legszebb dolog; a szeretet uralkodik rajta.

 

 A szenvedély betegség, a lelket kínokba sodorja,

A családokat pusztítja el, gyötri örök kárhozatba.

A pénz szenvedélyével már a gyerekeiteket is szeretitek,

Hatását érzitek, ha majd a sírból kikaparnak benneteket.

 

Szégyen és Gyalázat, a Hazátokat igazán nem szeretitek,

Ha kiközösítenének benneteket, kínok között szenvednétek.

Isten és Haza, nálatok nem fér meg együtt,

Nálatok már sok éve e két szó elnyűtt.

 

Az erőszakot nagyon szervezetten gyakoroljátok,

Nem hiszitek el, ezt előbb-útóbb abbahagyjátok.

A történelem már rég bizonyított,

 Erőszakkal, semmit nem lehet elérni,

Gordonka, a kordonokat ideje lenne már végre lebontani!

 

Érdekes! Hazudni milyen jól, ügyesen tudtok,

Valahogy igazat mondani, azt nem akartok.

Az a kérdésem; a csemetéiteket, hogy nevelitek?

Szomorú, hogy gyerekeiteket a templomba sem engeditek.

 

Tudom féltek az Isten országába belépni,

Ott bizony rendre nem lehet csak úgy hazudni.

Pedig ha fényt engednétek a lelketekbe,

A nép nem küldene el benneteket; a jó fenébe!

 

Annyi keservet viselt már el ez a szerencsétlen nép,

Tudjátok, ha kell a birka is új legelőre lép.

Majd mondja: Bee! – de csúf volt e Magyar Élet,

Elég volt; kell! – új Hit Remény és jobb Emberi Szeretet.

 

Szeretni annyi, mint magunkat rábízni a vezetőinkre,

Bízván abban, hogy ők a szeretetet hozzák majd létre.

A szeretet a hitből származó örök szeretet,

Ha a Vezető szeret, a Nép; viszont Szeret.

 

Az események sem az Isten büntetése,

Amit előidéztetek, az, mind ennek a következménye.

Nem az Isten büntet benneteket, hanem a Világbolygó,

Változtass gyorsan rajta, mert; az ember halandó!

 

 Sokszor keresitek az Istent, és nem találjátok,

Ha szeretnétek, akkor a szívetekben megtalálnátok.

Ő a szívetekben, a lelketekben lakozik,

Csak az agyatok mindig máshol utazik.

 

Bizalmatlanok vagytok, bennetek nagy az önhittség,

Veszélyes, ha hatalmi vággyá nő e tevékenység.

Megszüntethető erős ráhatással,

Szív akaratával, szeretet elsöprő akarásával.

 

Nem tudjátok, hogy a tisztelet az együtt érzés egyik alapformája?

Nem tudjátok, hogy a szabad akarat a másik elfogadása?

A béke elfogadását, csak fegyverropogásban ismeritek.

Úgy érzitek, ezzel a békét kikényszerítitek.

 

A kétely egyik alapja; a bizalmatlanság,

Ne tedd! Mert önmagában és másban is gondatlanság.

Higgy az emberek szerető, tisztelő, megbecsülő gondolatában,

S rövidesen eljön az idő, megszabadulsz a bélyeg béklyó hatásától.

 

Ember! Tanulj meg Engedni és vele együtt Elengedni,

Meg fogod látni, ebben a nagy szereteted mindig fog segíteni.

A szeretet formálásában, Isten és Önmagad együtt fogtok járni,

Minden rendben lesz, s nem kell majd lelkileg megrázkódni.

 

Ember! Ne érezz féktelen birtoklási vágyat,

Ez által létrehozol hatalmas Önérzeti és Birtoklási vágyat.

A baj az lesz, hogy ösztöneid igénylik az egész világot,

A földet használatra kaptad, s nem „Isteni” vágyat.

 

A halált is tartsd tiszteletben, ehhez van jogod,

Ha nem teszed, akkor magad is, és másét is elrontod.

Minden embernek szüksége van a méltó,

és nyugodt halálra,

A boldogság folytatásaként, egy életen át készülj a tisztes halálra.

 

Az élet, az egy, egyszemélyes kis vállalkozás,

Van egy hátránya; minden percben való adózás.

A hivatal még a lelkedből is igyekszik anyagiakat húzni,

Ők még nem érzik – e sarcot nem fogják megúszni!

 

 Ne gondolj a félelmi tényezőkre; a hőn szeretett javakra,

A szeretet lényegét, bárhogy is mondják; nem ez adja!

Az anyagi érték bizony jó, ha néha adatik,

De legjobb érték az, ami a szóból, a lélekből, a szeretetből keletkezik.

 

Tanuld meg a szerelemnek, mindig ki kell zárni;

tért- időt-anyagit,

Ha nem tudod megtenni; életed mindent elveszít!

A szeretet-szerelem az mindentől független; nagy szabadság!

Ha a tényeket nem tudod kizárni; létre jön a szerelmi satnyaság.

 

Boldogságot ne keress pedoféliában, hamis útra lépsz,

Ne legyen fontossági tudatod, hogy ezzel helyes útra lépsz.

Hagyd meg a gyermek ártatlanságát Igaz Szeretetre,

Légy Bölcs Ember, mert Isten, az Embert így teremtette.

 

Biztos hallottál a pszió terrorizmusról?

Vedd komolyan, sajnos már hódol!

Ne légy vele szemben lojális, megalkuvó,

Ezt te tudod! – magad is leszel egy lélekrontó.

Ne hidd, hogy az ország népének átka nem száll reád,

Azt sem hidd, hogy ASTRÓ GITANÓ jövendölései nem hat rád:

 

Ember! – ha így teszel a jövőben lelki halottá válunk,

Nem lesz Hit Remény Szeretet, nem lesz ideálunk.

Nem lesz szeretet, nem lesz jó indulat, összetartás,

Lesz; csalás, rablás, lopás, gyilkolás, s erőszakoskodás.

 

Még több akadály lesz a földön, megváltozik az ösztön,

Partneri viszonyok fognak dúlni, családok esnek majd szét rögtön.

A múltból tanulni kellene, az elődeink hibáiból.

De ehhez kell a bölcsesség és butaság a rettentő szabályából.

 

A világot – ahogy látszik – uralkodását pénzeszsákok veszik át,

Nem törődve a drága földanyánk kívánságát.

A bolygó a korábbi tettéért fizet, visszalő,

Lesz háború, természeti katasztrófa, s minden, ami még jő.

 

Élvezet lesz a Gyűlölet, az Irigység, az Elkeseredettség,

Idegenek jönnek a hazánkba, uralják, nékik semmi nem elég.

Európa megéri a háborút, egymást irtják, gyilkolják,

Civilizáció eltűnik, pusztulás, hanyatlás lesz, s egymást utálják.

 

 

A világban a gazdag ember nem lesz boldog,

Nem lesz nyugdíj, lesz érték, amely;

arany, gyémánt, s valamely anyag, amely csillog.

Meghal az emberi érzés világa; lesz; Szeretet–Gyűlölet!

Új betegség,

amely kínozzák továbbra is az emberi életet.

 

Majd később megváltozik a mesterség;

Lesz, kézművesség, lesz ipar,

 Akinek lesz tisztességes szakmája; annak munkát ad a kézműipar.

A világ megváltozik,

a vezető mindenkinek munkát fog adni,

Lesz természetes szociális háló,

gépeket fognak leszerelni, munkát tudjanak adni.

 

Emberek!
 
Megpróbáltam mesélni Néktek, Rólatok, a Szeretetről,
a Jövőről,
Minden megelőzhető lenne, ha a kapzsiságot kivernétek a fejetekből.
 
Szívetekbe fogadnátok;
 Istent Szeretetet Világot,
Meg tanulnátok Tisztelni Becsülni, e:
Gyönyörű szép Hazánkat, Univerzum világot.
2009. 11.
(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 8. kötet. Jogvédett)
2011.03.24.
 
  ,

 

Oldal: AZ EMBERRŐL ÉS A SZERETETRŐL
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2025 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat