Magyar vagyok!
Magyar vagyok! Embernek születtem,
E hont már a keblemre öleltem.
Már tudom! Sok féreg van benne,
Ez bizony most már nem kellene.
Az ember a Hazáját hiába szereti,
Itt lehetne boldogan, békésen élni.
Mások az embertől a keveset is elveszik tőle,
Ha így van! Ott a Hazától mit remélhet tőle.
Évek óta a Hazámban nincs vége a jogi háborúnak,
Attól félek, már a hivataloktól megfulladok.
A Haza csak ott van, hol jog is van! - mondták régen,
Hazugság már annyi van, amennyi csillag van az égen.
Hiába szeretem én a gyönyörű Hazámat,
Nem találom a helyem, szétrúgták a boldogságomat.
Az öreg Magyarnak itt már nincs becsülete,
Szedje össze magát, fusson ki a temetőbe.
Nem szégyellem, Magyar vagyok,
Magyarnak születtem,
Szeretem - szeretném a Magyar Hazát, rabja lettem.
A sok gyáva most is siet, rohan más Hazába,
Elvesztette emberi tartását, elment más világba.
Maradj itt ember, van mit a Hazáért tenni,
Figyelj oda! Lássad meg! Tudnál itt is boldog lenni.
Sajnos neked úgy látszik kimosták az agyadat,
Csak akkor gondolkozol, ha elérted a honvágyadat.
Magyar vagyok! Magyarnak születtem!
Itt kell, hogy leéljem az életem.
Itt van anyám-apám- bölcsöm-kedvesem,
Nincs ennél szebb, ha itt élem le az életem.
2011.12.20.
(Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok 12. kötet. Jogvédett)
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Sikerekben Eredményekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok minden Honlap Látogatónak és igaz Magyarnak. l
2011.12.22.