NE BÁNTSD a MAGYART, TEREMTŐ

 

Ne bántsd a magyart, teremtő,

Az egész ország egy élő temető.

A szenvedésből a népnek már elég,

Lassan már ránk szakad az ég.

 

Adj teremtő az országnak boldogságot,

Minden évben jobb gazdagságot.

Aki adta nékünk ezt a nagy bút,

Vegye vissza, ez nem a jó út.

 

Adj a népnek bort, búzát, békességet,

Földön szerető gyermeksereget.

Híján vagyunk az efféle életnek,

Szomorú! – az emberek álmot kergetnek.

 

Elég volt a múltból, bűnhődjön már az ördög,

Jövő kell nekünk, az is lenne, csak lődörög.

Legyen szabadság – szerelem, a csókok éjszakája,

Hadd lássa a világ, Magyarnak nincs párja.

 

Vigadj magyar! – pezsgő bort a pohárba,

Sok leánynak legyen szerető csókos párja.

Szólj, a cigánynak húzza el a legszebb nótát,

S fojtsa bele a magyar, összes; búját-baját.

2011.02.23.

 

(Szabó István SZERETET SZERELEM GONDOLATOK 10. Kötet. Jogvédett)

 

Oldal: NE BÁNTSD A MAGYART
Szabó István Szeretet Szerelem Gondolatok Versekbe foglalt Érzések Érzelmek - © 2008 - 2024 - banatossziv.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat